Szindbádék

Ági vazze, neked családod van és gyereked, miért kell ilyen hülyeségeket kitalálnod? - fogadott visítva R. barátnőm nyóckeres lakásában, amikor megérkeztem a feijoada-projektre…

Már régóta szerettem volna kipróbálni a home-made feijoadát, a brazilok nemzeti ételét, csak éppen bevállalós vendégből volt hiány. Aztán egyszercsak összegyűltünk jó sokan, brazil vendégmunkással kiegészülve és nekiestünk…

A feijoadáról azt illik tudni, hogy a capoeirához hasonlóan ez is a rabszolgák találmánya. Fel akarták használni a finnyás uraságok által kikukázott alapanyagokat (leginkább a malac különböző testrészeit, mint a fej, fül, köröm, orr, eddig nem sokban különbözik a kocsonyától), ezért aztán feketebabbal összefőzték és kész is lett a komoly tuning. A feijoada az idők folyamán annyiban fejlődött, hogy ma már a kolbász és a marhahús hozzáadása sem számít szentségtörésnek.

Malacságok, pálinka nélkül

Barátnőm kellő bátorságot szedett össze és beszerezte a hozzávalókat, mi több, még konyháját is beáldozta a nemzetek közti barátság oltárán. A hentesnek szeme sem rebbent a malacfül, -orr és köröm hallatán, a pacalnál már nagyokat nézett, a marhánál a fejét fogta, de azért sok sikert kívánt. Még jó, hogy a nyelvet elfelejtettük.

A sikeres beszerzés után a főzés már nehezebben indult… aki próbált már malacorrot mosni, az tudja, miről beszélek. Mi a bátorságot pálinkából merítettük, két pohár után daraboltam a húst, az ötödik környékén már főzni is kezdtem. A közben érkező vendégeket a malacságok mutogatásával próbáltuk meg eltántorítani eredeti szándékuktól, de hajthatatlanok voltak.. Brazil vendégmunkásunknak viszont csak annyi hasznát vettük, hogy legalább volt egzotikus ember a környéken, de a feijoadáról csak annyit tudtunk meg tőle, hogy répa, na az nem kell bele, meg hogy a cachaca és a pálinka valahol rokonok, legközelebb majd a hazai szortimentet teszteljük caipirinhára… Nála kevesebb haszna csak a vegának volt (őt csak azért hívtuk, mert amúgy kimondottan vicces lány), de ő a disznóorr láttán kifalcolt a konyhából, végül gombás spagettit evett.

A feijoada kötelező kellékei: malacságok és pálinka

A cucc összeállítása viszonylag egyszerű: dobd bele a húsokat (és az ahhoz közelálló darabokat) egy lábosba, kevés olajon kapasd oda, majd önts fel húslevessel és főzd saccperkábé két óráig. Fűszernek só, bors és babárlevél. (Én nem túl autentikusan sörrel öntöttem fel, mert éppen az volt a kezemben, de jó döntésnek bizonyult. Közben persze tovább lehet pálinkázgatni.) Ha a malacságok és a marhaságok megpuhultak, dobd hozzá a puhára előfőzött (vagy konzerv) feketebabot, levével együtt, rotyogtasd egy kicsit, fűszerezd, ha kell, a végén pedig nagylelkűen adományozz neki friss zöld koriandert. Közben főzz egy jó adag rizst, mert az jól megy hozzá, de ha ehhez már nincs lelkierőd, a fehér kenyér is jó szolgálatot tesz.

A végeredmény azonban fenomenális, sokak számára váratlan siker lett… még a házigazda is bevallotta, hogy egészen a legutolsó pillanatig nem gondolta, hogy ebből ehető kaja lesz, ezért sutyiban kiolvasztott egy adag tárkonyos szarvaslevest. A húsok szerencsére felismerhetetlenre főttek, olvadósan puhára, amely kiválóan passzolt a feketebabhoz és a rizshez, a habanero fakultatív fogyasztása további távlatokat nyitott meg…

Sajna a menet közben elfogyasztott pálinkamennyiség már kissé tompította éberségünket, ezért a végterméket nem tudtuk megörökíteni, de a kész termék megtekinthető például itt: http://culinaria.terra.com.br/galerias/0,,OI9715-EI36,00.html

Amúgy az igazán autentikus feijoda-receptek csak portugálul elérhetők, az angol nyelvű mutációk már valahogy színhúsnak fordítják a nyesedéket, egy magyar nyelvű oldalon pedig egyszerűen feketababos levesnek degradálják ezt az igen kiadós főételt, ami után a brazilok hosszas sziesztába kezdenek, jobb esetben nem az asztalnál… Kipróbálásra mindenképpen ajánlott!

11.22-kor belépek a Culinaris Balassi utcai éttermébe, amelynek ajtaján a 10-től nyitva felirat látható. A hely totál üres, na jó, a pultot támasztja egy úriember, de feltehetőleg nem vmi kiemelt vendég, tréningben és kabátban kávézik és cseveg a pult mögött állóval. Érdeklődésemre, hogy tudnék-e ebédelni, határozott nem a válasz, mivel csak fél 12-től van ebéd. Kérlelésemre azért megkérdezik nekem a konyhát persze, a konyha állítólag sajnálkozik a telefonban, engem meg kvázi kitessékelnek, hogy hát ez van, étlapváltás, csak fél 12-től van ebéd (ez idő alatt felteszem eltelt 2 perc, tehát 11.24 lehet kb). Még egyszer próbálkozom, már csak halkan, hogy esetleg nincs-e valami mégiscsak kész, lévén mindjárt itt a bűvös fél 12, de újabb sajnálkozás a válasz. Kifordulok, és a Rokfort felé veszem az utamat, hisz az időm telik, a Picard 2000 körüli menüárai pedig már a Culinaris felé sétálva elrettentettek a 12-ig tartó ebédszünetem gyors helyszínlehetősétől.
Amúgy a Rokfortban 11.37, mire kiér a jókai bablevesem, és 11.57, mikor a fél adag túrógombócommal is végzek, mindezt úgy, hogy rendelés előtt egyeztettük, hogy gyorsan kell végezzek, és 2 perc késéssel vissza is érek a dolgomra. Tanulság? Mindenki vonja le maga, a Culinaris étterem nálam ma durván megbukott, pótvizsgára meg nincs mód.

“Ismerős nyitott nagytarcsán egy olasz étterem/cukrászda vs autómosót - ugye ismerős a szettó? eddig csak távban kóstoltam a pizzát meg a rizottót, és rurális viszonylatainkhoz képest rendben van. a süti inkább 3d modell, mint Solier-belbecs.” (soobrosa)

“Csekkoltam. A vállalkozás combo valóban kísérteties. Levest elhozni nem lehet mert nincs semmi edénye. Jó. Ördög csirke. Ez egy kis fél grill csirke volt, gyakorlatilag valami kottányi fűszerrel, de azt se lehetett érezni. Lehet elnyomta mikor letörtél egy darabot és körüllengett valami büdös. Szimatolni se nagyon kellett tényleg büdös volt. Gondolom megsütötte a romlott csirkét vagy régen megsütöttet melegített. Ajaj. Vargányás rizottó. Igen fasza, ahogy a nagykönyvben. Tejszínes pulykamell pappardelle tésztával. Igen gyenge. A tésztafőzés tudományát pedig egész egyszerűen nem sikerült elsajátítani. A szószban van némi fifika, de ettől nem jobb. Olyan mintha valami profi előkészítette volna és ott helyben egy autómosó fiú meg összegányolta volna a készételt. Kár. Sült zöldségek. Szintén ahogy a nagykönyvben. Érthetetlen. Sütik. Na az fenomenális, nem tudom honnan hozzák de első osztályú.” (hinta)

Ruscello
Nagytarcsa, Munkácsy u 1.
Telefon: 06-20-522-7017
Nyitva: 7:30-22:00

(via BibliOdyssey)

A Vince Kiadó boltjaiban és a Bookline-on is megy még az akció, 25-50% kedvezménnyel több kedvencem is hozzáférhető: Orosz Kulinária -30%, Hozzávalók -50%, ragadjátok meg az alkalmat.

Ezért (is) jöttünk

Nem írtam majdnem két éve. Power to you meg minden, de azért kell nekem is a power így visszatértem. Vissza egy 2 méteres harcsa meg egy 14 éves korom óta tervezett túra történetével.

14 évesen valamelyik horgászújságban olvastam a Rio Ebro-ról és a folyó hatalmas harcsáiról. Azóta volt álmom, hogy eljussak ide és fogjak egy szép harcsát. A feleségem konkrétan azon a kérdésen hasalt el a leánybúcsúján, hogy mikor megkérdezték, mi a férjed régi álma, akkor az egy éjszaka 3 nővel helyett a fogjon egy harcsát a Rio Ebro-n lett volna a helyes válasz.

2009-ben eljutottam. Egy 5×1 méteres sziklapadon laktam Zsocikával 5 napig. Kaját, étkészletet, sátrat nem sikerült vinnünk. Nem volt semmink, térerőnk, wifink és asszisztensünk sem. Csak a víz, a sziklák, a szürke gémek, a csillagok, na meg a halak.

Aki nem volt még itt, az úgysem hiszi el. Ilyen halgazdagság Magyarországon elképzelhetetlen. Nálunk egy ilyen tavat (mert nem a folyón, a felduzzasztott tavon voltunk) 3 év alatt villanyozna, hálózna, sorhorgozna le a derék magyar, 5 év múlva már bodorkán kívül nem lakna benne senki. Láttunk 10-12 kilós pontyokból 40-50-es bandákat minden nap, fényes nappal kifogott 10 kilós süllőket, és persze harcsákat. A megérkezésem napján Zsocika már fogott egy 2-es süllőt, amit a túra további napjain már csaliként használtunk volna, de miután nem volt kajánk, gyors filézés, kempingfőző, kislábos, só, bors, olivaolaj, 4-4 perc oldalanként és falatozás. Ott a sziklán, de egy fenszi étteremben sem lett volna ennél jobb kaja. Hozzá valami nem túl jó spanyol rozé, de csúszott így is.
Így éltünk, a süllők vagy a lábasban, vagy a horgon végezték, én egy 2,5 kg-os süllővel fogtam a 20 kilós harcsámat, Zsocika pedig egy 2 kilós bodorkával (szakértők figyelem, két kilós bodorka!) fogta a 2 méteres 60 kilós harcsát. Tökéletes volt az az éjszaka: szél semmi, ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat, kapás - viszi a bólyát, a Zsoltit, engem, a csónakot, 30 perc erős tempójú csónakázás a tavon feszített víztükörrel és harcsamotorral, majd a beemelés és a zokogás.

Horgászol? Ne gondolkozz, menj oda, éld át, fogjál nagyot és engedd vissza!
Nem horgászol? Akkor is menj el és egyél minden este friss süllőt vagy fekete sügeret és igyál spanyol rozét mellé.

az én drágaságom

Én itt voltam, germán tábor, korrektek de nem olcsók. Érdemes rájuk hallgatni mindenben. Nézzetek be a fotó galériába, mi is ott vagyunk.