Szindbádék

Az okosok azt mondják, hogy épkézláb húsú hallal a legjobb semmit nem csinálni. Bors, citrony, ha édesvízi, pici só, ha nem olajos a húsa, pici olaj, és a lehető legkevesebb főzéstechnikai benyomás. A legszembetűnőbb lazacot wokolni például, másodpercekben, jól láthatóan zajlik le az a kevés, ami mindenképpen kell – vö. létyó eldobása, illat eleresztése -, [...]

Nem szeretem a puccos pecókat. Ár-teljesítmény arányban viszont teljesen indokolható a HIB.
Próbálkozom itt egy racionalizáló érvrendszer megalapozásával, miközben igazából a reggeli az, ami miatt idejárunk.
(Jó, futottunk már bele vicces méretű terror-rokokó Suite-ba, és szerencsére többször acél-fúvott üveg-fa-tükör kombókba, ahol az elforgatható falrész mögött a kádból a kis redőnyt elfordítva jól látható a tévé.)
Átlagos, háromfogásos [...]

A Szindbádék szerkesztőségének jelentős része elköltözött Perplex City-be.
Vannak itt olyan feladatok is, amelyek érintik a Szindbádék olvasóit, ezek közül osztunk meg most egyet. Hajrá!

Bedokkoláskor rituális currywurst-pommes frites-Berliner trió. A Kudammon ismét megállapítjuk, hogy a németek glühwein alsó küszöbe minősíthetetlen, a teutonok túlélőkéje az oroszokéval vetekszik, de a mézborból készült forralt borral végülis egy kis mézlikőr társaságában kiegyezünk. A kemencében sült sonkák sorsát meg fedje jótékony homály. A Hackelmarkt kajaügyben még mindig pörög : Hasir, Honigmodn, Pan Asia és [...]

Én nem tudom milyen front van ma, persze az is lehet, hogy csak a dzsintonik hasogat, mindenesetre itt egy klassziko húsleves rollllertől és egy Rákóczi túrós Chilitől (beware, it’s in English).

Vagy legalábbis valami olyasmi lebegett lelki szemeim előtt, mint egy korhelyleves. Gondoltam, jó lesz ez holnap, azaz másnap, egy ilyen ma után.
Igazából a stewn bíztam el magam, és elhatároztam, hogy leszámolok a maradék füstölt csülökkel. Miután konzultáltam a Culinariával (nem fogom én ezt berántani, az hétszentség) és az Ínyesmesterrel (erősen elnagyolós volt, fel is háborodtam), [...]

Nem érzem magam felkentnek arra, hogy receptet deriváljak a tegnap esti kutyulmányomból, mindenesetre mindenkinek ajánlom, hogy töltsön réteslapba:

spenótot,

fetát,

és fokhagymát.

Persze tépkedve, morzsálva és nem túl apróra vágva.
A végeredmény határozottan ehetőnek bizonyult, elmerengtem a morzsa/dara használatának szükségességéről, szerintem még a héten lesz egy játszd újra, Sam.
(Elakadásaim a Culinaria Hungary menedzselte.)