Epegörcs brazil módra
Ági vazze, neked családod van és gyereked, miért kell ilyen hülyeségeket kitalálnod? – fogadott visítva R. barátnőm nyóckeres lakásában, amikor megérkeztem a feijoada-projektre…
Már régóta szerettem volna kipróbálni a home-made feijoadát, a brazilok nemzeti ételét, csak éppen bevállalós vendégből volt hiány. Aztán egyszercsak összegyűltünk jó sokan, brazil vendégmunkással kiegészülve és nekiestünk…
A feijoadáról azt illik tudni, hogy a capoeirához hasonlóan ez is a rabszolgák találmánya. Fel akarták használni a finnyás uraságok által kikukázott alapanyagokat (leginkább a malac különböző testrészeit, mint a fej, fül, köröm, orr, eddig nem sokban különbözik a kocsonyától), ezért aztán feketebabbal összefőzték és kész is lett a komoly tuning. A feijoada az idők folyamán annyiban fejlődött, hogy ma már a kolbász és a marhahús hozzáadása sem számít szentségtörésnek.
Malacságok, pálinka nélkül
Barátnőm kellő bátorságot szedett össze és beszerezte a hozzávalókat, mi több, még konyháját is beáldozta a nemzetek közti barátság oltárán. A hentesnek szeme sem rebbent a malacfül, -orr és köröm hallatán, a pacalnál már nagyokat nézett, a marhánál a fejét fogta, de azért sok sikert kívánt. Még jó, hogy a nyelvet elfelejtettük.
A sikeres beszerzés után a főzés már nehezebben indult… aki próbált már malacorrot mosni, az tudja, miről beszélek. Mi a bátorságot pálinkából merítettük, két pohár után daraboltam a húst, az ötödik környékén már főzni is kezdtem. A közben érkező vendégeket a malacságok mutogatásával próbáltuk meg eltántorítani eredeti szándékuktól, de hajthatatlanok voltak.. Brazil vendégmunkásunknak viszont csak annyi hasznát vettük, hogy legalább volt egzotikus ember a környéken, de a feijoadáról csak annyit tudtunk meg tőle, hogy répa, na az nem kell bele, meg hogy a cachaca és a pálinka valahol rokonok, legközelebb majd a hazai szortimentet teszteljük caipirinhára… Nála kevesebb haszna csak a vegának volt (őt csak azért hívtuk, mert amúgy kimondottan vicces lány), de ő a disznóorr láttán kifalcolt a konyhából, végül gombás spagettit evett.
A feijoada kötelező kellékei: malacságok és pálinka
A cucc összeállítása viszonylag egyszerű: dobd bele a húsokat (és az ahhoz közelálló darabokat) egy lábosba, kevés olajon kapasd oda, majd önts fel húslevessel és főzd saccperkábé két óráig. Fűszernek só, bors és babárlevél. (Én nem túl autentikusan sörrel öntöttem fel, mert éppen az volt a kezemben, de jó döntésnek bizonyult. Közben persze tovább lehet pálinkázgatni.) Ha a malacságok és a marhaságok megpuhultak, dobd hozzá a puhára előfőzött (vagy konzerv) feketebabot, levével együtt, rotyogtasd egy kicsit, fűszerezd, ha kell, a végén pedig nagylelkűen adományozz neki friss zöld koriandert. Közben főzz egy jó adag rizst, mert az jól megy hozzá, de ha ehhez már nincs lelkierőd, a fehér kenyér is jó szolgálatot tesz.
A végeredmény azonban fenomenális, sokak számára váratlan siker lett… még a házigazda is bevallotta, hogy egészen a legutolsó pillanatig nem gondolta, hogy ebből ehető kaja lesz, ezért sutyiban kiolvasztott egy adag tárkonyos szarvaslevest. A húsok szerencsére felismerhetetlenre főttek, olvadósan puhára, amely kiválóan passzolt a feketebabhoz és a rizshez, a habanero fakultatív fogyasztása további távlatokat nyitott meg…
Sajna a menet közben elfogyasztott pálinkamennyiség már kissé tompította éberségünket, ezért a végterméket nem tudtuk megörökíteni, de a kész termék megtekinthető például itt: http://culinaria.terra.com.br/galerias/0,,OI9715-EI36,00.html
Amúgy az igazán autentikus feijoda-receptek csak portugálul elérhetők, az angol nyelvű mutációk már valahogy színhúsnak fordítják a nyesedéket, egy magyar nyelvű oldalon pedig egyszerűen feketababos levesnek degradálják ezt az igen kiadós főételt, ami után a brazilok hosszas sziesztába kezdenek, jobb esetben nem az asztalnál… Kipróbálásra mindenképpen ajánlott!
március 2nd, 2010 at 4:23 de.
Őzike volt az, nem szarvas. Egyébként nagyon autentikus beszámoló!
március 2nd, 2010 at 11:53 de.
éljenek a malacságok! 0:) a spagetti isteni vt!