Sonka, kóla, fekete bab
Vannak szakácsok, akiknek mindent elhiszünk, és vannak olyanok, akiknek még a fülszövegében is kételkedünk. És vannak olyan receptek, amelyekkel hetekig kacérkodunk, majd megfelelő alkalommal, legyőzve minden kétkedésünket, belevágunk. E kettő kombinációja Nigella kólában főtt sonkája.
Amikor először megláttam a receptet, ijedtem becsuktam a könyvet, majd elkezdtem gondolni rá, egyre többször, végül rájöttem, hogy egy ennyire perverz ötlet csak állati jó lehet, már csak az apropó hiányzott.
Szombat estére vacsoravendégeket hívtunk, akik közölték, hogy valami extra cuccost szeretnének. És mivel épp itt a húsvéti sonkák ideje, és minden hentesnél ez van a kirakatban, égi jeleket véltem felfedezni és döntöttem. Beszereztem a hozzávalókat, és nagy levegő után, remegő kézzel ugyan, de belevágtam. És nem bántam meg.
A recept: végy egy másfél kilós sonkát (én most éppen füstöltet kaptam), dobd bele két liter Coca-Colába és pakolj mellé egy félbevágott vöröshagymát. (Ne hagyd magad eltántorítani, ez így szabályos. Ennél durvábbat is csináltam már: olajon párolódó kis fejnyi vöröshagymára rádobtam két marék epret, meg némi ecetet - bővebben az eperszezonban, eperchutney néven kifejtem.) Két órányi aktív rotyogás után vedd ki a sonkát, kend meg mustár és méz keverékével, majd told be a sütőbe fél órára. A hús isteni puhára fő, a sütőben pedig szép kérget kap, a buborékok és a kóla savai alapos munkát végeznek, de nem hagynak érezhető íznyomot.
A maradék főzőlében, izé, hagymás kólában én - szintén Nigella sugallatára - feketebabot főztem, jó sokáig, majd átmostam, új levet öntöttem rá és megszórtam alaposan bulgurral, ami pár perc alatt megszívta magát és kiváló köretet képezett.
A vacsoravendégeket először leültettem, whiskeyvel bátorságot töltöttem beléjük, majd elzártam menekülési útjukat és bevallottam a menüt. (Paráztam rendesen, ráadásul egy profi szakács is ült az asztalnál.) A riadt tekinteteket látva azonnal szervíroztam a vacsorát, és vártam a reakciókat. Két falat után az egyik srác előkapta mobiltelefonját: Anya, bammeg, nem hiszed el mit eszem…kólában főtt sonka, nagggyon állat, ilyet akarok húsvétra!!!!
április 4th, 2007 at 6:56 du.
Ezzel kapcsolatban én még csak a kétkedésnél tartok, mindenesetre elgondolkodtató, amit írsz. Nem gondoltam, hogy Európa kontinentális részén ez a kólás ügy valakinek is elindítja a fantáziáját a rettenettől való borzongáson túl. Egyébként még ennél is perverzebb Nigellától az olajban sült snickers, ahhoz mit szólsz?
április 5th, 2007 at 3:59 de.
Én Nigellától bundázott, olajban sütött Bounty-ra emlékszem, azt azért nem vállaltam be, mert még a rántott sajtom is szétesik, hát még a kókuszos csoki… de lehet, hogy egyszer veszem a bátorságot és kipróbálom, mi bajom lehet?
A sonka meg tényleg nagyon jó, csak ajánlani tudom, de gyengébb idegzetű vendégeknek csak a vacsora végén áruld el a titkot…
április 5th, 2007 at 4:29 de.
Fő tesztere voltam, hagi kolás sonkájának… Hatalmas kétségekkel kezembe is vettem az evőeszközöket és kis hezitálás után nekiláttam az amugy inycsiklandónak kinéző egytálnak.
Az íz-orgia leirhatatlan volt. Tényleg felhivtam anyámat :)) Most a receptet már egyből leadom az illetékeseknek és húsvétra gyártásba kerül remélem…
Mondjuk az előzetes italmérés és a menekülőútvonal elzárás szükséges volt de erős fogyókúra kellős közepén kénytelen voltam bociszemekkel ujabb adagot kérni! Mindenkinek ki kell próbálnia!
Hagi, Nigella 4 Prezident!!!
április 5th, 2007 at 6:30 de.
Igen, lehet, hogy bounty, lényeg a lényeg, hogy teljesen perverz. Engem még sokáig kell erről győzködnötök, komoly gátak lebontására van szükségem, miközben pillanatig sem kétlem, hogy a végeredmény isteni.
április 5th, 2007 at 5:25 du.
Én lennék a férj (a nejem userjét használva), és csak megerősíteni tudom az eddigi rajongók táborát. A sonka kérge fekete, kicsit karamellizált cucc lett, melyet először kíváncsiságból kóstoltam meg, majd elkunyeráltam a vendégek tányérján maradt darabkákat. Bár az én ítéletem azonnal semmissé válik, amint bevallom, hogy nejem rólam alkotta meg a gasztrovandál kifejezést (valószínűleg a kecsöpös tejfölös tésztámnak köszönhetően :-))
április 5th, 2007 at 7:38 du.
[...] A hógolyót Szindbádéknak dobom tovább, mert rendkívüli módon érdekel, hány lapáttal tesznek még rá erre. [...]
április 10th, 2007 at 10:19 de.
Egy-két éve volt a mi Norbinknak egy életmódműsora az egyik kereskedelmi adón, ott vezette elő Zsidek a kólában pácolt bélszínt. Nagyon gáz volt, az egész műsorfolyam is, de ebben a kajában az háborított fel, ahogy háromszor is hangsúlyozták, hogy light kólában, mert az nem hízlal. Ha már kóla (egy évben kétszer iszom és mindig meglepődöm, mennyire vacak), akkor ne legyen még az édes íz is műanyagból! (De hát Norbiéké egy műanyag világ, hiába kevernek bele egy kis barnalisztet is…)
A kólában való pácoláson annyira nem akadtam ki: tiszta sav, persze, hogy megdolgozza a húst. Az meg különösen fel szokott villanyozni, ha keverednek a hagyományosan sósnak tartott ételek az édes ízekkel és viszont, én bizony szívesen megkóstolnám ezt a sonkát. (De kóla helyett szívesebben vennék valami termelt és nem gyártott élelmiszerből készült pácot…)
április 10th, 2007 at 1:49 du.
Nigella a saját könyvében leszögezi, hogy ehhez csakis full-fat kóla illik. A kóla egyébként nem az íze (azt úgysem érzed a végén), hanem a hatása miatt kell, mert ragyogóan megpuhítja a húst. Ha pedig természetesebb alapanyagra vágysz, javaslom a barna sört, én sokat főzök vele, és a következő bizarr javaslatom a belga recept alapján készülő barna sörös lazac lesz.
Ami pedig Norbit illeti, hadd ne fejtsem ki a véleményem, mert nemcsak nyomdafestéket, de internetet sem tűr…
április 11th, 2007 at 3:51 de.
Szerintem egy malomban őrlünk. Én sem fejteném ki…
A barna sör biztosan kevésbé savas, mint a pH 2-es kóla, gondolom, ott inkább az íz dominál és kevésbé a puhító hatás, bár a lazachoz erre kevésbé van szükség.
Én a lazacot Belgiumban a málnás sörrel elkészítve ettem.