Bárányok, húsvét után
Tintaleves hólabdájára, vagyis a húsvéti finomságokra sajna nem vagyok illetékes válaszolni, ugyanis anyóséknál vártuk a nyulat, és ott csak kuktáskodni engedtek (bár szerintem a rántott szűzérme felér egy gasztronómiai katasztrófával). Viszont a bárányokkal kapcsolatos felvetés teljesen jogos, már engem is idegesít a szituáció. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg a kiváló magyar bárányok nagyjából 95 százaléka exporttermékként Olaszországban végzi, itthon meg marad a maradék, azaz a lapocka meg a nyesedékek (az is kétezer körüli áron), és a jó csontos darabok. A finomabb falatokhoz szinte lehetetlen hozzájutni, ezért mindenkinek csak csorog a nyála a báránygerinc vagy a -csülök receptjének láttán, amiket maximum étteremben kaphatsz meg (az utóbbiból a legtutibbat a Carmelben kóstoltam). És itt megjegyzem, hogy míg Angliában Mutton Renaissance néven mozgalom indult a birkahús népszerűsítése érdekében (mert mindenki csak a bárányt keresi), itthon épp ellentétes a tendencia, vagyis a magyarok is kezdik felismerni, hogy van élet a birkapörkölt előtt is.
A kitartó bárányvadászok azonban előbb-utóbb találnak maguknak beszerzési forrást, a kutatást megkönnyítendő most közzéadok néhány tuti tippet. A legnépszerűbb, éttermek által is kedvelt hely a Török hentes a Magyar utcában (Kálvin térnél, a Mercure Korona melletti parányi utcában), itt kérésre minden fajtát be tudnak szerezni néhány napos türelmi idővel. A Nagycsarnokban is találni, az alagsorban a halasok közt megbúvó hentesnél szokott lenni fagyasztott új-zélendi fajta. És úgy tűnik, saját erőfeszítéseim is sikerrel jártak, addig könyörögtem bárányért a Lehelen, hogy már három hentes is kinálja, többé-kevésbé rendszeresen. Láttam bárányt a Culinárisban is, ám a prémium húsnak még az árát sem merem leírni…
A finomabb darabok beszerzéséhez viszont nem árt némi kapcsolat, vagy az alföldi báránytenyésztőkkel, vagy egyes éttermek tulajdonosaival, akik saját beszerzéseikhez hajlandóak hozzácsapni a mi kívánságainkat.
Ha valaki további megbízható forrásokkal rendelkezik, csapja hozzá a kommentekhez!
április 10th, 2007 at 10:07 de.
Elkeserítőnek, sőt felháborítónak tartom, hogy a rendszerváltás és a piacgazdaság tizennyolcadik évében pult alatt meg ismerősök útján kell beszereznünk egy hazánkban amúgy nagy mennyiségben fellelhető árucikket. De egyáltalán nem meglepő, hiszen hasonlítsuk csak össze egy magyar hipermarket áruválasztékát egy olaszéval vagy angoléval, nem tagadva ugyanakkor a nyilvánvaló fejlődést (a nyolcvanas évekhez képest). További füstölgés majd a saját blogomon.