Zöld dió
Apámnak hála, idén nem marad el a zöld diós ágyas készítése, ő emlékeztett rá, hogy itt a szezon!
Apám receptje eddig is itt volt, de talán nem tűnt fel, én ezt a minimalistát pártolom:
fél liter törköly, két szem apró zöld dió, bevagdosva, egy fél vaníliarúd, kevés méz – nálam a propoliszos üveg alján tanyázó pont elégnek bizonyult.
Fellapoztam otthon a szakirodalmat, egy nem túl macerás firenzei verzió Stefano Brodi Zá Zá’s Trattoria of Florence könyvéből:
15 zöld dió, héját bevágni
6 szegfűszeg
1 gramm reszelt szerecsendió
3 liter 95%-os alkohol
Negyven napig állni hagyjuk. Készítsünk szirupot 3 kiló cukorból és 4,5 liter vízből, öt percig forraljuk, majd hagyjuk kihűlni. Öntsük az alaphoz, majd hagyjuk állni két hónapig, majd szűrjük le.
Bonyi Elsa Erdélyi szakácskönyve (krisiék hagyománya) már kicsit barokkos:
80 drb zöld dió héja
6 liter finom szilva vagy törköly pálinka
1,5 liter víz
1,5 klg sárga czukor
8 grm szerecsendióvirág
35 grm kohinus-gyökér
8 grm csillag ánizs
8 grm fahéj
4 grm szegfűszeg
30 grm fenyőmag
8 grm köménymag
8 grm ánizsmag
2 narancs héja
20 drb aszalt szilva
40 drb aszalt cseresznye
Ötven napig állani hagyjuk, mindennap felrázogatva, aztán üvegekbe leszűrjük.
A megmaradt ágyhoz mindenből egy negyed részt veszünk, öt liter pálinkát, egy liter vizet öntünk reá, ezt is ötven napig állani hagyjuk s olyan jó pálinka lesz mint az első felöntésből.
(Az internetvilágháló-szupersztráda terméséből kiemelem Bozsik Pétert, Zilahy Ágnest, illetve a Vendégváró magyarázását.)
(Kép: costi)
június 2nd, 2008 at 3:50 du.
Hogy is van ez a dolog? Erdélyben ittam utoljára diópálinkát, de nem adták meg a receptúrát…
június 4th, 2008 at 9:51 de.
télleg, adjátok má meg a receptúrát, légyszi!
június 5th, 2008 at 10:20 de.
Apukám minden évben csinál és áldom is érte eleget. A posztotok alapján gyorsan írtam is neki, hogy el ne felejtse, mert nagy botrányt csinálok! Amúgy Lászlónak hívják és a névnapja táján esedékes a szedés, inkább előtte. Tavaly már ázott a dió, mikor ünnepeltünk.
június 16th, 2009 at 3:20 du.
Én magyarországi vagyok. 10 éve ültettem kb 38 diófát,-amik az idén kezdtek termést hozni.
-DE!!! félek,-hogy az egész termést beéréskor elviszik a mókusok,-így valami izgalmasabb,-értelmesebb hasznosításon gondolkodom.
Segíts,-ha eszedbe jut valami!
Üdv SÁNDOR 30/9985-718
június 19th, 2009 at 4:36 de.
zölddiólekvár?
június 19th, 2009 at 6:09 du.
Soobrosa: a hazilekvar.hu-nak van ilyen is. Nehogy vegyél! Lekvárjaik a példák arra, hogy kisipari termék is lehet igen rossz.
A szörpök meg dettó. Fullgagyi.
június 23rd, 2009 at 2:26 du.
Bécsben a Naschmarkton a zöld dió kilója 1,5 euró volt.
december 8th, 2009 at 5:07 du.
Kedves hapci!
SAJNÁLJUK, HOGY NEM ÍZLETTEK LEKVÁRJAINK,ÍZLÉSEK ÉS POFONOK KÜLÖNBÖZŐEK, DE HÁLA ISTENNEK, AZ EMBEREK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉNEK NEM EZ A VÉLEMÉNYE, AMIT BIZONYÍT TÖRETLEN BŐVÜLÉSÜNK, NÉPSZERŰSÉGÜNK.
MELLESLEG FELVILÁGOSÍTANÁM, HOGY NINCS ZÖLDDIÓ LEKVÁRUNK, NEM IS VOLT SOHA /MÁS HÁZI LEKVÁROSNAK IGEN/, SZÁRAZ DIÓBÉLBŐL KÉSZÍTÜNK DIÓ LEKVÁRT AMI ELSŐ VOLT AZ ORSZÁGBAN, S AMIT MA MÁR NAGYON SOKAN UTÁNOZNAK TÖBB KEVESEBB SIKERREL.
HA ÖNNEK NEM ÍZLETT NEM VÁSÁROL SEM SZÖRPÖT SEM LEKVÁRT, DE MI NEM EGYSZER ADJUK EL TERMÉKEINKET, HANEM RENGETEG VISSZATÉRŐ VÁSÁRLÓNK VAN, ÉS SZERTE AZ ORSZÁGBÓL SZÁMOS POSTAI MEGRENDELÉSÜNK, AMI A MI ÍZLÉSÜNKET / ÉS AZ ÖVÉKET/ IGAZOLJA.
üDVÖZLETTEL A HÁZILEKVÁROS
december 19th, 2009 at 5:20 de.
Kedves Házilekvár.hu (Papp Miklós)!
Szíves elnézésüket kérem, ha a diólekvárjuk nem zölddió. Nyilván rosszul emlékeztem a címkére.
Annak idején valamilyen szabadtéri fesztiválon találkoztam először egy termékükkel, a hideg eljárással készített somlekvárral. Zseniálisan finom volt. Ebből azt a – később egyértelműen tévesnek bizonyuló következtetést – vontam le, hogy a többi termékük is ilyen színvonalú…
Így történt, hogy midőn tavasszal – botor vonzódásomnak engedve – átvettem egy étterem üzemeltetését, egyből az önök termékeinek használatára gondoltam. Somlekvárjuk sajnos éppen nem volt, viszon vettünk kb. 10 más lekvárt és 3 féle szörpöt. A szállítmány érkezésekor nem voltam bent. Este a kollégáim hívtak, hogy az érkezett áruik nagyon vacakok és a séf ilyen lekvárokat nem hajlandó beletenni a másnapi palacsintába (végigkóstolta az összest a pincérrel, majd feldühödtek), szerezzek valami mást. Erre elképedve berohantam és megkóstoltam a Papp-féle “házi” lekvárokat és szörpöket.
Sajnos, igazat kellett adnom a séfnek és a felszolgálónak: a lekvárjaik tényleg nagyon gyenge minőségűek. Az elnevezést adó gyümölcsök ízei a legtöbb esetben nem markánsak, nyilvánvalóan nagy mennyiségű almához keverhetik hozzá őket. Ezenkívül minden lekvárban felfedeztünk egy savanykás/csípős, kellemetlen egyenízt, a tartósító anyag ízét. Talán az egyetlen pozitívumuk, hogy legalább nincsenek agyoncukrozva, de ez édeskevés.
A PET palackos szörpjeik is hasonló minőségűek, azokat azért megitattuk a jobb sorsra érdemes vendégekkel, majd áttértünk a Méhes Mézes szörpök vásárlására.
Eszemben sincs kétségbe vonni üzleti sikereiket és bővülő vevőkörüket. Ebben az országban manapság a gagyi piaca egyre bővül, az eladott mennyiség nem mond semmit a minőségről, pontosabban fordítottan arányos vele. Engem igazából csak az zavar, hogy önök a termékeiket “kézműves” és házi gyártmányként és árszínvonalon igyekeznek eladni, miközben minőségük nem haladja meg a konzervgyárak lekvárjainak és szörpjeinek nagyipari minőségét. Ez igen-igen elszomorító, ahogy a hozzászólásomra adott nagybetűs válaszuk mögött rejlő mentalitás is az.
Sokkal jobban tennék, ha az egykori főzetlen somlekvár minőségét próbálnák reprodukálni, és mondjuk a csipkebogyólekvárjuk nem nagyrészt almából készülne minimális csipkebogyó és sok tartósító adalék hozzáadásával…
Üdvözlettel: Hapci (Oláh Gábor)
december 25th, 2009 at 7:19 du.
Kedves Hapci,
Megvédem őket-évek óta esszük a lekvárjaikat családilag, és jók. Belefuthattál valamibe, a rendszer maga működik, ajánlhatnám pl. a berkenyét. Aki pedig Tibi csokiból főz az éttermében, az ne oktasson (már megint, vagy inkább szokás szerint) senkit a gagyiról, nem gondolod?
december 26th, 2009 at 12:34 du.
Kedves Merguez!
Nem volt szándékom bántani a termelőket. Mint írtam, a régi (egyszerű, fehér címkével ellátott) somlekvárjuk az egyik legjobb lekvár volt, amit valaha ettünk. Ezért rendeltem meg az étterembe szánt lekvárokat tőlük, személyes találkozás és további előzetes kóstolgatás nélkül.
Nem gondolom, hogy különösen kifinomultak lennének az ízlelőbimbóim, sőt, bizonyos szint felett pl. borban már képtelen vagyok különbséget tenni. Ezért szoktam mással is megkóstoltatni mindent, amiről írok bármit bárhol. No, a Papp szortimentet kóstolta a séf, a segédje, a pincérlány, a párom (szakújságíró) és az egyik volt, lekvárok készítésével és tesztelésével pár éve még foglalkozó, nyugdíjas egyetemi (Kertészeti és Élelmiszeripari E.) kollégám. Valamennyiük véleménye egyértelműen elmarasztaló volt szinte minden tételről. Ezek után bátorkodtam azt a pár szót beírni ide nyáron.
Hozzáteszem, a vásárolt ízenkénti néhány üveg lekvár mellett mintákat is kaptunk nyitott üvegekben majdnem mindenből. Ezeket kóstoltuk meg, nem az original üvegeket nyitottuk fel. Azokat a kóstolás után ki szerettem volna cseréltetni a később elkészülő somra, vagy visszakérni a pénzt, de Papp úr felesége elzárkózott a minőségi kifogásaink figyelembe vételétől. Azt mondta, rossz az ízlésünk. Mindnyájunknak.
A szörpök szintén harmatosak voltak, de azokat azért felhasználtuk az étteremben. Sok panasz nem volt rájuk, igaz, pozitív visszajelzést se kaptunk.
A Tibi csokival és velem kapcsolatos lesújtó véleményedet pedig megindokolhatnád, úgy hitelesebbnek tűn(het)ne. Vagy úgy gondolod, jó csokis desszertet csak Amedei és Valrhona csokoládéból lehet készíteni? Ha cáfolatot szeretnél kóstolni, szívesen maghívlak egy Tibi 60%-os étcsokiból készült szufléra. Otthon.
Keress bátran, a kapcsolat felvételéhez írj mailt (olah.g@freemail.hu).
január 4th, 2010 at 5:24 du.
Kedves Hapci,
hmmm, elgondolkodtató amit írtál!
…és az is amit (és ahogy) a házilekváros úriember válaszolt.
Mi egy családi kirándulás alkalmával a második kerületben a kék útvonal mentén szúrtunk ki egy plakátot miszerint házi levár fűszer és méz eladó. Ez több mint három éve volt, és azóta csak ott vásárolunk. Igaz a hozzá állás is más egy kicsit. Mindent megkóstoltatnak, megkérdezik hogy mi a véleményünk és igen, ha valami nem ízlik visszaveszik. (múlt évben pl. nem volt kóstolóban málna lekvár, erre a srác adott egy kilós üveggel hogy kóstoljuk meg, és majd akkor kifizetjük ha ízlik.) Ez is egy hozzá állás. De érdemes azt is elmondani hogy a házban már láttam Michelin csillagos étterem beszerzőjét.
PRO – Nem minden a mennyiség!
KONTRA – Viszon mindenkinek más az ízlése.
REKONTRA – A jó kereskedő szerintem nem lekezelő…
január 6th, 2010 at 7:36 de.
Kedves Alberta!
Hát még, ha látnád, miket írt nekem maszekban Papp Miklós úr [szerinte minimum nagy nyilvánosság előtt megsértettem az üzleti jó hírnevét "a blogomon" (sic) és rágalmaztam, hogy egyéb btk. tényálladékokról ne is essék még szó], akkor csodálkoznál igazán…
Pedig a fentiekből egyértelműen kiolvasható, semmi rossz szándékom nem volt velük kapcsolatban. Mindössze egy – rövid ideig – általam üzemeltetett budapesti csúcsétteremben (Maligán) használni és árusítani szándékoztam a lekvárjaikait meg a szörpjeiket, amik erre sajnos teljesen alkalmatlannak bizonyultak.
A gyártójukkal (hazilekvar.hu – huhhh) egyetemben.
(A szimpatikus második kerületi “srác” címét pedig közreadhatnád itt, feltehetőleg másokat is érdekelne.)
január 9th, 2010 at 12:31 du.
Kedves Hapci!
Szerintem aki elad annak vállalnia kell a kritikai megmérettetést is.
Szükségszerűen az élelmiszerekkel kapcsolatos vélemények (nagy általánosságban) szubjektívak, hacsak nem oly mértékű a hiba…
Bár én csak egyszerű vásárló és fogyasztó vagyok, szóval nem szakmabeli hozzáértő vendéglátós vagy élelmiszer ipari, de azt gondolnám hogy egy mester szakács is készíthet rossz étket, sőt egy gyenge napján akár ki is engedheti a vendég asztalára.
Nem ez a baj, hisz emberek vagyunk, tévedhetünk.
Az a gond ha a Vendég nem szól, és a Szakács ezt nem kezeli megfelelően.
Ha a végén bármi is legyen a köztes állomás nem sikerül nyer-nyer szinten távoznia a vendégnek akkor baj van. Ha elégedett a szakács, nem elégedett a vendég, akkor meg minek az egész?
A fenyegetőzés meg hát mit ne mondjak nagy MULTI stílus, nem kéne, érdemtelen és szükségtelen, + gusztustalan.
Persze biztosan jól megijedtél, + gyorsan veszel még három raklappal a termékükből félelmedben és szét reklámozod őket
Összegzésként, amit én látok a fentiekből:
- Készítő terméke tetszett így vettél belöle. (Nyer – Nyer)
- Készítő jó termékére emlékezve rendeltél még, de ez már nem volt az igazi.
Jelezted a kifogásodat a Készítőnek aki ezt kétségbevonta. (Nyer -Veszít)
Negatív véleményt írtál a blogban a Készítőről. (Veszít – Veszít)
Végül csak egy kérdésem lenne, a “házi”-ságnak nincs mennyiségi határa?
Úgy értem ha egy Készítő példánál maradva évi 2 tonna szilva lekvárt állít elő, akkor vajon azt még házinak lehet nevezni, vagy max. csak házias jellegű?
A kontakt elérhetőséget e-mailban dobom.