Olimpia étterem
Bevégeztetett. Eddig kerestük-kutattuk, néha magunk is elhittük, hogy belekotnyeleskedünk, hogy a megfelelő prímszámú trombitaszó után következzen a második eljövetel, hát most itt van. Az új magyar konyha, csúfnevén nouvelle cuisine hongroise itt van közöttünk, minden nap hozzáférhető az aktuális inkarnáció – kivéve vasárnap. Takács és Csongrádi urak csodát tesznek, külön-külön, és együtt is.
“Ebédmenü: a szokásos újgenerációs választós készlet – 2 leves, 3 főétel, 2 desszert, három fogás 1550, inkább a Csalogány adagmérete, nem lehet úgy bezabálni belőle, mint a Gold Bisztróban, de határozott a magyaros ízvilág, hála istennek. A próbaevés alkalmával egy sült tojásos kelkáposztaleves (a tojás félig sült, zseniális, a kelkáposzta roppanós, füstölt kolbászhús rendesen), zöldbabfőzelék sült báránynyakkal (a főzelék könnyű, rántás nélküli, a bárány elképesztő, kis gyömbérrel), szilvás “rétes” (rétestésztából csavart masni, lazán párolt, fűszeres szilvával). Slow food, egy óra simán elzörög, de lehet másfél is. Szóda ingyen.” (soobrosa)
“Nos mi tegnap este megtámadtuk. Egészen hihetetlen az egész. Ott vagy a getto közepén egy pincében, szürreális görög tematikában, és akkor egyszercsak az első kacsazsíros falatnál már érzed, hogy itt valami nagyon más történik majd, mint amit megszokhattál ebben az orszában. Nekünk három órás kalad volt, kértünk négy fogást, kaptunk helyette hetet. A tökéletes ételek között a legtökéletesebbek voltak: a welcome kacsazsír, a világ legfinomabb szalonnája (ha mentek és nem kaptatok szalonnát, feltétlenül kérjetek!!), a desszert borsos-málnaleves; az est fénypontja pedig 6 órán keresztül füstölt, vajpuha! kacsa volt. Ha picit több bort ittam volna, szerintem el is sírom magam helyben, annyira finom volt. Nem habosítom tovább, elképesztő, hogy mi történik azon a konyhán. Siessetek!” (annoucka)
“Kemények vagyunk, poppa large figyelmeztett, hogy majdnem leesett a bicikliről hazafelé, annyira bezabáltak. Nem baj, kemények vagyunk, szóljon a hatfogásos vacsora (6000 Ft), csak nem dőlünk meg ezektől az adagoktól. Hiba volt ezt hinni.
- Kacsamájkrém – tuti, hogy zsírral habosított, 10 pontos, ficere külön ki volt erre hegyezve, mert bemondták a félegyházi kacsamáj alapanyagot, teljesen jogosan, és hozták is a tutit. Egyék csak a libamájat mások, kacsa iz kign.
- Sült kocsonya retekcsírával – elképesztő állag, tökéletes íz.
- Borjúleves tokajival – felespohár, érdekesen megmaradt az alkoholíz.
- Sült bébicsirke, fenyőmagos spenóttal – a textúra, kérem a textúra, itt kezdtük gyanítani, hogy a húsokhoz tisztelettel értve vagyon.
- Borjúpaprikás tésztával – a köreteket még csak-csak értem, de a húsokat egyáltalán nem (“mátraaljai magyar tarka”). Mi történik itt???
- Hátszín pörcös, hagymás meggyszósszal, kecskesajtos gratin burgonyával, sült fehérrépával és ecetes retekkel – hang fennakad, lehelet megszegik, a retket nem tudtuk kitalálni, pedig annyira ismerős volt, muszáj volt rákérdezni.
- Sült császárhús szarvasgombás okossággal – a bőr szénné pörcösítve, a szalonka és a hús szaftos, zamatos (“kecskeméti mangalica”).
- Sajttál – az érett juhsajt ficerét a hákarira (izlandi rohasztott cápa) emlékeztette, hipotézis: a rohadás jót tesz az umaminak.
- Madártej.
Na most ha valaki utánaszámol, attól függően, hogy a kacsamájkrémet beleszámoljuk-e, ez 8 vagy 9 fogás volt. A császárhús volt a vízválasztó, elkezdtünk huhogni, de muszáj volt begyűrni, annyira finom volt.
Italfront: a 6 éves brandy nagyon jó irány, öröm, hogy végre beindul a konyakfront, a Márton és lánya XO-ról nem is beszélve. Szolidan boroztunk csak, Csongrádi úrra bíztuk magunkat, Konyári Chardonnay, Orsolya Nagy-Galagonyás Kékfrankos, Orsolya Pinot Noir, a végére egy kis édes Késői Szüret. (Orsolyáék feltűnnek jövő héten a Borfesztiválon a Várban.)
Csongrádi úr sikeresen prototipizálta a szakmáját értő felszolgálót, amit nagyon el akart mondani, megtudtuk, de egyáltalán nem zaklatott bennünket, szerények végignavigált végtelen élményen.
Takács úrral szerényen az alapanyagokra fogta azt, amit én arra, hogy elképesztően bánik a húsokkal, kicsit méláztunk a beszerzési forrásokon, majd megvitattuk, hogy a magyar agrárium helyzetét tekintve akár vissza is ereszthetnénk a Tiszát eredeti medrébe, a gátak úgyis szétmállnak, legfeljebb lesz hal meg víziturista.
4 óra elröppent, sose adtam még ilyen borravalót, mert soha nem voltam még ennyire elégedett a placc és a konyha működésével.” (soobrosa)
További lelkendezés: Új Pedró, Angyalnap, illetve HVG interjú Takács úrral – hadd lássa az a fránya HVG, nem mi utáljuk őket, hanem ők bennünket, előre e’vtársak 
Olimpia Étterem
Alpár utca 5.
Telefon: 321-2805
Nyitva: vasárnap kivételével 12-15 és 19-23.
szeptember 8th, 2008 at 6:27 de.
hehe mi is elképesztő jattot adtunk, mert soha nem voltunk még ilyen elégedettek.
vajon szombaton is van ebéd?
október 5th, 2008 at 5:41 du.
[...] és olvasunk a helyről: van, ahol csak céloznak a titkos favoritra, másutt már hosszasabban elemeznek, egy azonban biztos: ezt a helyet ki kell próbálni. Rajtunk nem múlott, elmentünk, akartuk, [...]
március 17th, 2009 at 9:53 de.
Mivel ez alapján az értékelés alapján próbáltuk ki a helyet, árnyalnám kicsit a képet, az én nézőpontomból.
Szép kis hely, titokzatos esti választék. Az étlap teljen információtartalma az, hogy 3 fogás 4.400 Ft, és egy növekvő számsorrend 6 fogásig. A(z egyik) vezetőnek tippelt úrral való beszélgetés során kiderült, hogy a 3 fogást érdemes lenne újragondolnunk, mert 1. utólag már nem lehet változtatni 2. kóstoló jellegű, kicsi adagok vannak. Utóbbi be is bizonyosodott, de alapvetően nem volt baj, hogy nem ettük szénné magunkat.
Az arra irányuló kérdésekre, hogy valójában mit is tartalmaz az a 3 fogás, a leginformatívabb válasz az volt, hogy minden alapanyag friss. (Falitáblán részletezve is voltak.)
Ellenben amikor olaszrizlinget próbáltam rendelni az 1. fogás megjelenése körül, furcsa terelés kezdődött valami másik fajtára, hivatkozva az általam abban a pillanatban meglátott étel belső tulajdonságaira. Aztán viszont fényesen bevált az Áldozói Chardonnay.
A 3 fogás közül a kacsamáj (mangóval + vmilyen hallal?) finom volt, a valamilyen szójasajtkészítmény(?)-alapú, kenyérfagyival és 62,5 C-on (valahogyan elkészített) tojással tálalt kb. 1 dl leves érdekes, a csirke tökkel felejthető (vagy csak mi nem értettük, miért kicsit nyers a csirke).
Ezeken felül volt még vaj + diós (?) kenyér (nagyon finom!), angolkrém (?) ezzel-azzal (utóbbik nem voltak túl érdekesek, de a hab nagyon jó volt), meg 3 kávéskanálnyi nagykőrösi sajt, amik olyanok voltak, mint a sajtok.
A vége a kb. 7*1 dl borral 6.100/fő.
Ha ez az „új magyar konyha”, akkor az bár érdekes, de nekem túl nagy ugrás. És nem is elsősorban az ételek, hanem a körítés (titokzatoskodás, franciás modorosság, csomagár) miatt.
Számomra mindig nehéz a kommunikáció az olyan emberekkel, akik nem arra válaszolnak, amit kérdezek, hanem azt mondják el, amit ők szeretnének. Ezt ők valószínűleg tiszteletlenségként élik meg a részemről. Én azért maradok tisztelettel az egyenes beszéd híve.
április 20th, 2009 at 5:35 de.
Bíróval értek egyet – többnyire. Az étel szerintem kiváló, viszont a vendéglátás pocsék, nem átgondolt, pökhendi és emiatt sajnos az egésztől elment a kedvem.
4-en voltunk. 2-en 5 fogást, 2-en 4 fogást kértünk. Mindenki többet kapott, de láthatóan teljesen random módon. Az igazi plusz fogás (2 férfinak) nyúlgerinc uborkafőzelékkel volt. Ezzel szemben mindenki (a 2 nő is) kapott csirkét lecsóműrtással ÉS mangalicacsászárt káposztával. Szerintem fordítva kellett volna. És a végén egyvalaki az asztalnál kapott ajándék x-edik fogásként 2 csík füstölt vörös tonhalat miso mártásban 2 szett evőeszközzel, hogy adjuk körbe, vagy mi. Mennyei volt tényleg, de mért nem hoztak ki 4 falatkát, hogy mindenkinek tényleg jusson és ne legyen senkinek kellemetlen érzése?
Ha a vendég egy bizonyos bort kér, akkor lehet neki mást kínálni, de ha ő megkóstolja a felkínált bort, és mégis az eredeti válsztását kéri, akkor nem kell még egy bontott üveg borból kínálni és főleg nem lehet beszólni, hogy neki nem a bontott üveg bor ízlik.
Ez nem vendéglátás. Kár, hogy így elrontják az amúgy kiváló ételt.
december 26th, 2009 at 11:34 de.
továbbra is a legjobb ebédmenü az országban, nemcsak ár/teljesítményben
június 18th, 2010 at 11:49 de.
[...] az Olimpia étteremről, amelyet én csak megerősíteni szeretnék, hogy valóban úgy van, ahogy írják, valóban páratlan emlékkel távozik az, aki betér ide. Eddig nem tapasztalt ízek fognak [...]